Régen ide az ember nem a jó szendvicsért vagy a jófajta pohárkrémért érkezett. Mert ez itt a Mátyás tér. Nyolcker. Régen féltünk volna. Most már csak izgulunk.

Pedig okunk sincs rá. Bár a pacek még mindig sorsdöntő itt sötétedés után, de talán ezért is járunk reggelizni. Az olyan békés, komoly vitára okot nem adó dolog. Főleg ha az ember és kutyája a Rauf Kávézó és Cukrászdába tart. Át a téren, ami szép, tiszta, modern és a biztonság kedvéért azért okosan őrzött is. Azt beszélik ez a város leggyorsabban fejlődő kerülete, most érdemes még letelepedni, mert aztán a nyóc lesz az új tizenegy.

Tényleg szép lett ez a tér. Tavasszal kellett volna jönnünk. Mert most nagyon tél van, abból is a csúnyább verzió, sárszürkén és középső ujjat mutatva a kapuban álló tavasznak. Karma még üdvözli a tér egyik tűzcsapját. Aztán benyitunk.

Barbara Csjernyik és Rauf Sven Tamás a cukrászda fiatal tulajdonosai és mára a helyi közösség köztiszteletnek örvendő tagjai is. Ők az újkor vállalkozói, akik nem csupán kapnak, hanem bőven adnak is.

A Rauf nem egy tipikus reggelizőhely, mégis amíg ott vagyunk addig is folyamatosan jönnek-mennek a vendégek. Sütirajongók, kávéra szomjazók vagy mint mi, éhes reggelizők, akik ha már ott vannak nem húznak határt reggeli és desszert között. Sőt!

Melegszendvicset rendelünk és itt ne a klasszikus értelemben vett átlagbarna melegszenya krémmel megkent dologra gondolj, hanem friss pékáru ölelésébe zárt sonkára, sajtra, némi friss zöldre, majonézre és mustárra. Mondhatunk bármit, ez a sonka valamit tud. Isteni illata van, semmi műfüst meg gyorsérlelés, hanem olyan igazi, amolyan józsibácsisonkája. És ez nem az a Józsi bácsi, akinek a pálinkájából kiinteget a cefreszag, hanem ő az ott, aki szeretettel készíti a házi hentesárut. Nem én mondom, Karma is, aki közben már a kutyák számára készített sajtós rudat majszolja elégedetten. Barbi és Tomi eredetileg saját kutyakekszet is szerettek volna gyártani, de sajnos a magyar bürokrácia furmányos elméjében nem fért meg a vendéglátóipari egység és cukrászműhely és a kutyakeksz készítés sokszínűsége. Így maradt a sajtosrúd. Egy kicsit jómagam is lecsíptem belőle, hiszen a kutya amúgy is olyan mint a gazdája. Vagy fordítva. De a sajtos rudat mindketten nagyon szeretjük.

A fiatal pár legendásan sokat segít a kerület rászorulóinak, emberekeknek és kutyáknak egyaránt. Rendszeres gyűjtést rendeznek az Ebremény Kutyavédő Egyesületnek, hiszen maguk is egy házikedvenccel élnek együtt, aki esetenként a cukrászda vendégeit is szórakoztatja. Létrehozták a Rauf Cukrászda és Kávézó jótékonysági csoportot, mellyel gyűjtéseket szervez ugyancsak a rászorulóknak, és sokan csatlakoztak is már a kezdeményezéshez. Tavaly rengeteg édesség és csokoládé gyűlt össze Mikulásra, amit egy esemény keretében osztottak ki a családoknak.

Elfogyott a szendvicsünk. A mellé kért capuccino pont olyan, amilyennek lennie kell egy cukrászdában. Speciality nélkül, egyszerűen, habosan, finoman.

Ami ezután jön, az kicsit gyerekkor, kicsit mennyország és egy csipetnyi desszertbe bújtatott antidepresszáns. Tél ellen, sár ellen, a szürkeség ellen. Egy valódi multikulturális együttállás a reggelizőasztalunkon: a flódni maga a hagyomány és jiddis büszkeség, a tiramisu a könnyed dolce vita ígérete, a rafaello tortaszelet pedig a házigazdák saját alkotása, amely sütés nélkül, kizárólag prémium alapanyagokból készül.

A édességmámorrá nyúló reggelink végén elégedetten lépünk ki újra a térre, bátran, hiszen az itt eltöltött idő elegendő volt számunkra arra, hogy megbizonyosodjunk abban, amit eddig is tudtunk: ahol jó tettek követik egymást, ott csak jó emberek fordulnak meg. Ahogy bent, úgy kint. Mindegy hogy ez az energia a Rózsadomb tetején érvényesül vagy ott, ahol dzsukel cigánygyerekek üvöltetik Márió legújabb slágerét – a szeretetmarketing utat tör magának.

Köszönet a szervezésért: Breakslow Budapest

Reggelizőpartnerünk Alessandra Presents

Fotók: Breakslow